Tábori Nándor Pest Megye Díszpolgára
Hoffman Pál és Manger Henrik Pest Megye Közgyűlési képviselők javaslatára a Pest Megyei Közgyűlés díszpolgárrá választotta Tábori Nándor egykori taksonyi káplánt Újlengyel jelenlegi plébánosát. Mint Hoffman Pál elmondta, Tábori Nándor atya helytállását, emberségét édesapja és Manger Henrik szülei személyes elbeszélései alapján ismerték meg. A szüleik Oroszországi kényszermunkán a "Malenkij roboton" évekig rabtársai volt Nándi atyának.
A képen a hátsó sorban a Pest Megyei Közgyűlés képviselői, Szabó István, Szűcs Lajos, Hoffman Pál és Manger Henrik.
Elől a Málenkij robotos társai között Tábori Nándor atya látható.
A Taksonyi Hírharang méltatásában mutatjuk be Tábori Nándor atyát.
Nem hiszem, hogy lenne olyan tősgyökeres taksonyi, aki e nevet ne ismerné..., igen Nándi atyáról van szó, a Tábori (Tagscherer) család egyik tagjáról, aki papi hivatása miatt került el szülőfalujából.
A taksonyi, valamint több környező képviselőt-testület ajánlása alapján Pest Megye Közgyűlése Tábori Nándornak a Pest Megye Díszpolgára Címet adományozta. Nándi atya a díjat december 4-én vehette át a Megyeházán dr. Szűcs Lajostól, a Közgyűlés elnökétől.
Az elismerő Díszpolgári Címhez ezúton is gratulálunk.
Hogy miért is kapta e megtisztelő kitüntetést? Mindez kiderül az alábbi, életét
összefoglaló rövid leírásból.
Tábori Nándor 1922. május 21-én született Taksonyban. 1945. január 3-án sógornője, a már málenkij roboton lévő bátyjának kisgyermekes felesége helyett vállalta a kényszermunkát. Kispapként még sorstársainál is sanyarúbb sors várt rá: a bányába kisebb fejadaggal a legkeményebb munkát végeztették a törékeny emberrel. Megtanult oroszul, irodára került. Ettől kezdve még többet tudott segíteni társain a teljesítmény elszámolásoknál, a gyengélkedőkön, betegeken. Misézett, imádkoztatott, esténként közös éneklést szervezett, és személyes példaadással is tartotta a lelket a csüggedőkben. Betegtársa helyett leszállt a bányába, a személycsere életébe kerülhetett volna. Megőrizte hitét, tisztességét, becsületességét, és akkor is, amikor fenyegetéssel, kínzással be akarták szervezni, hogy besúgja, ki volt csendőr, rendőr, katona, Volksbundista, sőt még az orosz tisztekről is jelentenie kellett volna.
Minderről Szebeni Ilona "Merre van a magyar hazám?" és a "Haza fogunk menni"című könyveiben vallanak az elhurcoltak, de a helyi kiadványokban, megemlékezésekben is a legnagyobb tiszteltettel és megbecsüléssel említik Nándi atyát.
1949. november 4-én tért haza nagybetegen, a vitaminhiánytól félig vakon. Felépülése után befejezte a szemináriumot, 1951-ben szentelik pappá, Jászkarajenőn, Pécelen és Rákóczifalván káplán, majd szülőfalujában, Taksonyban pap. A dunaharaszti földrengésben leomlott templom-kupolát vezetésével újraépítik.
1958. szeptember l-jétől Újlengyel plébánosa. Az akkor félkész templomot befejezték, csákányt, lapátot ragadott akkor is, amikor a község az orvosi rendelőt építette. Ne csak a léleknek legyen gyógyító háza, hanem a testnek is. Az akkor még kiterjedt tanyavilágban élő időseknek, betegeknek bevásárolt, gyalogosan, kerékpárral látogatta őket. Hitoktató tevékenységéért járó fizetéséről lemondott a szociálisan rászoruló gyerekek javára, szerény nyugdíjából a vak gyermekek óvodáját, iskoláját támogatja. Nyolcvanhét évesen, nyugdíjasként is ellátja papi teendőit, aranymiséjét 2001 -ben tartotta.
Tábori Nándor a Magyar Köztársaság Tiszti-keresztjének kitüntetettje.
|