Megszabadultunk

Autóval, autóbusszal közlekedve naponta megyünk el a volt szovjet laktanya épületei és a repülőteret körbevevő kerítés körül. Gyártelepről jövet gyakran eszembe jut a már elkopott, egykori bátor meszelt felirat: „Ruszkik haza!” Ma már új szöveg látható a kerítésen: „Édes Anna nagyon szeretlek!”- írta fel valaki szerelmes üzenetét.

Június 19-én felidéződött a huszonegy évvel ezelőtti nap. Amikor a híradóból jól ismert képen látjuk, hogy Silov altá-bornagy egyedül ballag át a Záhonyi hídon, s elhagyja Magyarországot. Mi a Tökölről felszállt utolsó repülőgépre gondolunk. Idősebbekkel be-szélgetve még előjönnek a szovjet megszállás kezdeti emlékei. 1944. no-vember vége, amikor Ercsi felől érkező szovjet katonák utcáról-utcára har-coltak az itt lévő német és magyar katonákkal. Évtizedekig a háborúra emlékeztető mementó volt a visszavonuló né-metek által felrobbantott templomtorony, s mindennapi találkozási lehe-tőség a faluba kijáró szabadnapos szovjet katonák csoportja. Az országgyűlés 2001-ben június 19-ét Nemzeti Emléknappá, június utolsó szombatját a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította.

Fontos, hogy emlékezzünk az időszakra, ami a szabadság fordulója volt. Korszakhatár, amikor a Kádár-korszak öröksége miatt nehéz hónapok, évek jöttek ránk. Nem engedhetjük a múlt meghamisítását. Az idősek el kell mondják gyermekeiknek, unokáiknak, hogyan élték meg a háború utáni időszakot, a „zabrálást”, a „málenkij robotot”. A beszolgáltatást, a nők bujkálását a szovjet katonák elől, s a vörös zászló alatti kényszeres szovjet-magyar közös falusi ünnepek időszakát. Nem szakadhat meg az emlékezés, mert akkor nem érthetjük a jelen történéseit sem. Ezekben a napokban felelősségérzettel, s hálával gondolunk Antall Jó-zsefre, Annus Antalra, Für Lajosra, Csurka Istvánra, s azokra a tököliekre, akik az országos politikusok társai voltak a kivonulási megállapodás és a hely-reállítás feladataiban.