Teremtettségünk közösségi létre szól

A legtöbb ember érez egyfajta belső késztetést a közösségi együttlétre. Nem jó egyedül lenni. Teremtettségünk közösségi létre szól. Manapság sok a tétlen közösség, vannak, akiknek céljuk az embereket magányossá tenni, egymástól elidegenített emberek tömegét létrehozni. Semmi nem számít, ami érték, és emberi közösség. Szabályokat hágnak át, szüntetnek meg. Mindenkinek mindent szabad. Képzeljük csak el ezt a közlekedésben: valóban lehet szabályok, eligazító táblák nélkül élni, csak sokkal nehezebb, veszélyesebb. Minden közösségnek kell, hogy legyen közös, egységes céljai. Képesnek kell lenni a feladatok közös elvégzésére. Vállalnunk kell a közös tanúságtételt. Szükség van a közösen megélt élményekre, örömökre és gondokra.

Ilyen közösen átélt élményt adott az Úrnapi körmenet, ahol idősek és fiatalok magyarul és rácul énekelve, s imádkozva vállalták hitüket a templom falain kívül. Külön öröm volt látni a friss elsőáldozókat, s szüleiket, ahogy a korábban leszedett virágszirmokkal hintették be az Oltári szentség útvonalát. Mindig köszönet illeti a „sátrakat” állító, díszítő családokat (Kudó- Vukov család, Gergics (Merik) család, Csurcsia család (Csurcsia Áné), Nagy Béla), s azokat, akik a körmenet útvonalát is faágakkal díszítik. Papp László atya méltóságteljes szertartást celebrálva erősítette meg hitükben a körmenet résztvevőit.