November 17-18-án a tököli, szigetcsépi és ráckevei szerb nemzetiségi önkormányzat tagjai közös szerbiai kiránduláson vettek részt.

Utunk elsőként Szabadkára vezetett, ahol idegenvezető kíséretével megismerhettük a városközpont nevezetességeit (Ortodox templom, Városháza, Ferencesek temploma, Zsinagóga). Külön kiemelnénk az 1912-ben szecessziós stílusban épült Városházát, mely a város szimbóluma. Komor Jakab tervezte a magyar szecesszió jegyében számos népi motívumot felhasználva. Az épületet fafaragások, kovácsoltvas elemek, illetve Zsolnay kerámiák díszítik. Az épület legjelentősebb terme, a nagyterem festett üvegablakokkal rendelkezik, melyek a magyar királyokat és uralkodókat mutatják be. 250 lépcsőfok megmászása után a kilátó toronyba érve gyönyörű kilátás nyílott a város panorámájára. Megtekinthettük Európa második legnagyobb zsinagógáját. A Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte épület a magyar szecesszió egyik legkiválóbb alkotása. Zsolnay kerámiák és terrakották, festett ablakok díszítik az épületet. A kellemes nap végén szálláshelyünkre érkeztünk, Novi Sad egyik modern szállodájába. Bár mindenki fáradt volt az este mégis vidám hangulatban telt a város egyik éttermében, ahol tambura zene kíséretében fogyaszthattuk el a szerb specialitásokat. A második napon szintén idegenvezető kíséretével bejártuk Novi Sad városát. A Szabadság-hídon áthaladva a péterváradi várba érkeztünk, ahol megismerhettük a vár történetét. Pétervárad a középkorban a törökök elleni védelmet szolgálta, ma múzeum és jelentős kirándulóhely a város erődítménye. A vár érdekessége a fordított óra, mely a dunai hajósok tájékozódását segítette. A nagymutató mutatja az órák múlását abból a célból, hogy a Dunán elhaladó hajók messziről láthassák a helyi időt. Az óramutatók anyagából adódóan az óra az időjárás függvényében sietett illetve késett. Innen szép kilátás nyílt a városra és a Dunára, ahol még ma is állnak a NATO által 1999-ben lebombázott hidak pillérei. A várból eltekintve a Duna partján láthattuk a 8 tamburás egyikének Janika Balaži szobrát. A nap hátralévő részét belvárosi sétával töltöttük, ahol megtekintettük a Városháza, a Szerb Nemzeti Színház, a Püspöki Palota, a Székesegyház épületét. A sétáló utca végén áll Jovan Jovanović Zmaj szobra, és az Ortodox templom, melynek különlegessége, hogy az ikonokon a szenteket női alakban ábrázolják. Kellemes és szép élményekkel gazdagodva indultunk hazafelé. Szívből ajánljuk mindenkinek, hogy látogasson el Szerbiába, ahová reméljük mi is hamarosan visszatérünk.

Székelyné Pejovic Zora Tököli Szerb Nemzetiségi Önkormányzat Elnöke