Újfajta párbeszédre van szükség

Ráckevei Anna a július 1jétől kinevezett igazgató hagyományokra épülő, de korszerű színházként látja a debreceni Csokonait
Ráckevei Anna hét éve tagja a debreceni Csokonai Színháznak. A debreceni közgyűlés döntése értelmében július elsejétől ő vezetheti a teátrumot, miután a jelenlegi vezető, Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színházat fogja irányítani.

Sokáig tudvalévő volt, hogy a jövőben ön is a Vidnyánszky Attila vezetésével működő Nemzeti Színházban folytatja pályafutását. Aztán, szinte egyik pillanatról a másikra, nyilvánosságra került, hogy indul a debreceni teátrum vezető posztjára kiírt pályázaton.
Negyedszer szerződtem volna a Nemzeti Színházhoz. A hely, a helyzet nem lett volna számomra ismeretlen. Biztos vagyok benne, hogy jelentős feladatok vártak volna rám ott, de vonzott az új kihívás. Nagyon váratlan helyzet az, amelybe most kerültem, de sajnáltam volna, ha széthullik a társulat. Hetedik éve vagyunk együtt, szoros, olykor nagyon mély szakmai kapcsolatok alakultak ki. A Debrecenben eltöltött évek alatt nagyon megszerettem a várost is: emberléptékű közeg, ahol tényleg oda tudunk figyelni egymásra, ahol fontos, hogy mi történik a másikkal. A társulaton belül nagyon sokan bíznak bennünk. Nagyon remélem, hogy azokat, akik még kétkednek, meg tudjuk győzni arról, hogy jó az, ami most történik.

Igazgatóként fontos szerepet szán Gemza Péternek, akit helyettesének is megtenne. Gemza eredetileg is pályázott, de később visszalépett. Ő miért döntött úgy, hogy Ön mellett vállal szerepet a színházvezetésben?

Gemza Péterrel nagyon hasonlóan gondolkodunk a színházról. Neki talán biztonságosabb ez a helyzet. Négy éve állandó szereplője a magyar színházi világnak, előtte csaknem két évtizedig Franciaországban tevékenykedett. Jól kiegészítjük egymást: ő itthon mozog egy picit bizonytalanul, én pedig kevésbé ismerem a külföldi színházi viszonyokat.

Vidnyánszky Attila miként reagált a hírre, hogy nem tart vele a Nemzetibe, hanem inkább megpályázza a debreceni színházigazgatói széket?

Nagyon meglepődött.

A Népszabadság felvetése szerint nem véletlen, hogy önt nevezték ki: úgymond Vidnyánszky Attila az ön közvetítésével szeretné rajta tartani a kezét a színházon.
Ha megengedi, ezt nem kommentálom. Ez az én saját döntésem volt, Vidnyánszky Attilának ehhez semmi köze. Bár szeretném, ha segítene, amiben lehet, de ő egyre erősebben hangsúlyozza: fokozatosan szeretne leválni a Csokonai Színházról.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a színházi szakma élesen egymásnak feszülő szekértáborokra szakadt. Ön ezt hogy érzékeli?

Ez azoknak a gondja, akikben ez felmerül. Én szakmai alapon, a hitelesség felől közelítek a színházhoz. A gerjesztett feszültség roppant káros.

Néhány éve úgy nyilatkozott, hogy a nézetkülönbségek nagyobb teljesítményre képesek sarkallni a szakmát. Még mindig így gondolja?

Igen. Ez addig a pontig működik, amíg kizárólag a szakmaiságot tartják szem előtt. De itt már rég nem erről van szó.
Igazgatóként a jövőben ön is a céltáblája lehet azoknak, akik a feszültség fenntartásában érdekeltek.
Ez a legnehezebb része ennek az új feladatnak. Mostantól nagyon pontosan kell fogalmazni, hisz egy kötőszót is ki lehet forgatni. Higgadt és megfontolt embernek tartom magam, de mostantól még inkább erre kell törekednem.

Szakmai meghallgatásán úgy fogalmazott: hagyományokra épülő, de korszerű színházként látja a Csokonait. Milyen konkrét tervekkel vág neki a jövő évadnak?

Abban a színházi formában hiszek, amelyben a modernitás és a nézőbaráti megközelítés szoros kapcsolatban van egymással. Lehet, hogy valakinek egy előadás első megítélésre riasztóan hat, de ha nyitottan fogadja a látottakat, akkor egy idő után mégis elkezdi élvezni. Sokan csak a szórakoztatásra vágynak, pedig aktív résztvevőként hihetetlen, hogy miket tapasztalhat meg az ember egy este során: olyan lelki terepekre kirándulhat, ahová egyedül nem lenne bátorsága elmenni, felfedezhet magában új dolgokat. Ez a fajta nyitottság a színész részéről is ugyanúgy elvárás. Ezeket a helyzeteket fogjuk keresni. Újfajta párbeszédre van szükség a nézővel. Lesznek változások, apró hangsúlyeltolódások, de ez természetes, hiszen különböző személyiségek vagyunk, más foglalkoztat minket. De alapjában Gemza Péter és én is azt a fajta színházi működést, ízlést, műhelymunkát szeretnénk folytatni, amelyet Vidnyánszky Attila is képviselt. Nagyon fontos nekünk, hogy az operajátszás fajsúlyos szerepet töltsön be a színház életében. A jövő évad – amelynek összeállításában még Vidnyánszky Attila is közreműködött – első bemutatója egy vajda János ősbemutató lesz: a két megzenésített Lorca egyfelvonásos szeptember végén Keszég László rendezésében lesz látható. Az ősz folyamán Csikós Sándor állítja színpadra a Régimódi történetet, de Anca Bradu, Mezei Kinga és Galambos Péter is dolgozik majd a társulattal. Gemza Péter koreográfus számára nagyon fontos a mozgás, a test mint kifejezőeszköz biztos nagyobb szerepet fog kapni a jövőben.

A társulat összetétele hogy változik majd?

Hat ember távozik a társulatból, közülük öten Vidnyánszky Attilával a Nemzeti Színházban folytatják a munkát, Bakos Kiss Gál nagy bánatomra, szintén elhagy a Csokonait.
Gondolom, a színészet ön, most egy kis ideig mellékvágány kerül.
A meglévő szerepeimet továbbviszem, de újakat, azt hiszem egy jó ideig most nem vállalok.

(Magyar Nemzet – Makrai Szonja)