A Ráckevei Ady Endre Gimnázium 12. évfolyamának nagyon fontos nap volt november 23., hiszen gimnáziumunk végzősei számára az ősz várva várt eseménye a szalagavató. Tervezés, szervezés, próbák, zene- és képválogatás – sok-sok nagy döntés és apró részlet ad témát a folyosói beszélgetéseknek és az osztályfőnöki óráknak egyaránt. Készülődünk! Talán ekkor még föl sem ötlik a diákok többségében, hogy ez bizony a búcsú első előkészülete. A szalag, amelyet most már a kabátjukon viselnek, megkülönbözteti őket a többi diáktól: ők a „nagyok”, a végzősök, az érettségihez (és az érettséghez) legközelebb állók.

A szalag, amely az esemény névadója, sok mindent szimbolizál. Szabadon idézve Molnár László igazgató úr gondolatait, a szalag összeköt: elsősorban osztálytársakat, osztályokat, de igazából diákok generációit is, mindazokat, akik büszkén viselték valaha, ma pedig nosztalgiával őrizgetik kedves emlékeik között.
Idén ez a szalag – ha szabad így fogalmaznom – immár két szomszéd várat, Ráckevét és Tökölt is összekötötte, hiszen most először a Hoffman Pál polgármester úrnak köszönhetően Tököl vendégei lehettünk, a Városi Sportcsarnok adott otthont a Ráckevei Ady Endre Gimnázium szalagavatójának.

A diákok a lelátókon helyet foglaló sok-sok vendég előtt vonulhattak föl az ünnepélyes avatáshoz, a tánckoreográfiák nagyszerűen érvényesültek a tágas térben! Minden szülő, rokon, barát kedvére gyönyörködhetett bennük. A szülői támogatásként kapott elegáns háttér szinte feledtette, hogy sportlétesítményben vagyunk. Az elkészült csoportképek egy bálterem benyomását keltik. A nagy gonddal kiválasztott fotók és zenék, a szép vagy épp vicces emlékeket őrző filmek, a tűzés komoly pillanatai, a valcermuzsikára táncoló báli ruhás fiatalok forgataga – emlékezetes élményt jelentett minden kedves megjelent vendégnek és a diákoknak egyaránt. A legjobban talán azok a tököli diákjaink élvezték a helyszínt, akik általános iskolai tanulmányaik után a RADYG-ban folytatva tanulmányaikat most visszatértek egykori tornaóráik színhelyére – immár fiatal felnőttként.
Köszönjük Tökölnek, hogy vendégül látott minket, hogy méltó helyszínt biztosított, ahol egy régi hagyomány új fényben tündökölhetett.

Gál-Ködöböcz Zsuzsanna, a 12. C osztályfőnöke