Tisztelt Gyászoló család! Tisztelt Búcsúzók!
Nehéz szívvel osztozunk a család gyászában valamennyien, akik itt vagyunk. Amikor elveszítünk valakit, belénk költözik egy érzés, nem maradtunk-e adósai Barátunknak, Családtagunknak. Nem mulasztottunk-e el egy kézfogást, egy biztató szempillantást, indokolt elismerést.
Így van ez most is amikor szívünkhöz közel álló embert, képviselőtársunkat, Ágics Pétert veszítettük el.

Tisztelt Gyászoló család!
Kedves Peti!

Olyan baráttól búcsúzom, akire 25 éven keresztül számíthattam. Nehéz közéleti szerepet vállaltál, amikor a 90-es években a szövetkezeti kiválásnál, s a tököli földek visszaszerzésénél segítettél.
Tökölt különlegesnek tartottad és örömmel jöttél a hívásomra 25 éve, hogy együtt még különlegesebbé tegyük.

Szeretted a jó emberekről szóló gondolatot, miszerint:
• Vannak jó emberek, akik harcolnak
• Vannak jó emberek, akik segítik a harcot
• És vannak jó emberek, akik élik az életüket.

Jó emberként jöttél, segítettél és harcossá váltál. Nehéz és küzdelmes sors volt a Tiéd. Már gyermekként is láttad, hogy a Föld a sorsotok, s tudjuk, ha földet művelsz, sorsod csak nehéz lehet. De Te ezt nem így élted meg. Ismert a történet rólatok, hogy 7. osztályosként 13-14 évesen éjjel egykor elemlámpa mellett, rozsdás kulccsal javítottátok valamelyik ósdi gépet a határban. Fütyörészve!

Modern telepesként művelésbe fogtátok a határt, és testvéreddel világszínvonalú tehenészetet hoztatok létre. Emellett vállaltad a képviselőséget, ami a mi felfogásunkban, s a Tiedben is bizalmon alapuló SZOLGÁLAT. Ahogy mondtad lehetőség arra, hogy nagy dolgokat tegyünk, mert a nekünk rendelt időkben mi írjuk Tököl történelmét. Boldog és büszke voltál a modern városközpontra, az új uszodára, bölcsődére, óvodára, s a rendezvényekre. Különösen a Lovasversenyre és a házgazdaként szervezett nyári Horvát estre. A Prekováccal megélt hazai és külföldi zenei programokra. A Gazdakör és a Gazdák, Vadászok összefogására, a polgárőr tevékenységedre.

Sosem mások ellen küzdöttél, hanem azokért, akik mögöttünk vannak, akik bíznak bennünk és csodálkoztál, hogy vannak, akik ezt az őszinte gondolkodást nem értik.

Bármibe fogtál, mindenből derű, fegyelem, hit és a hozzáértés magabiztossága áradt.

Tudtad, hogy tököliként csak a kultúránk-lelkiségünk tart meg bennünket.
Azt is tudtad, hogy ez kötelezettségekkel jár, de ez nem nyomasztott. Örömmel szerveztél rendezvényeket,
• a Prekováccal, a tamburás gyerekekkel,
• a Horvát önkormányzattal,
• s a Gazdák, vadászok, lovasok közösségében.

És örömmel vállaltad a képviselői munkával járó felelősséget, olykor támadásokat is.

Megfontolt voltál és alapos. Nagy célokkal, amelyekről sokat beszélgettünk. A családról, hagyományokról, a tököli lelkiségről. Amikor erről kérdeztél könnyű volt válaszolnom. A tököli szellemiség az, ahogy az Ágics család, s szerencsére még jó néhány, más család él.

A szeretet, amit szüleitek s testvérként egymás iránt éreztek, mutattok. Ahogyan annak idején gyerekként Ti, és most a Ti gyerekeitek is kiteljesednek munkában, hagyományőrzésben, közéletiségben. Büszke vallásos tököli, magyar és rác voltál és még büszkébb családapa.

Kedves Péter!
Irigylésre méltó teljes élet volt a Tiéd, mert bármibe kezdtél, bármit vállaltál, abba százszázalékosan beletetted magad. Érzelmesen, szenvedélyesen, derűsen, fegyelmezetten, hozzáértően. Úgy amilyen voltál, s amilyennek valamennyien megőrzünk.

Örülök, hogy velünk voltál.

Hálásak vagyunk, hogy velünk, az összefogásban találtad meg a helyed.

Olyan élet van mögötted, amely a család, a szélesebb közösség érdekében végzett áldozatos munka, a Tökölért érzett felelősségtudat és a keresztény – nemzeti értékrend jegyében telt.

Fiaidban és munkádban is kiteljesedett, büszke ember voltál.

Szerettél nagy dolgokban részt venni. A föld és Tököl szeretete végig kísérte életedet.

Jó barátot és fontos embert veszítettünk, s mert komoly feladataink vannak hisszük, hogy a jövőben is itt állsz majd mellettünk, bennünk megőrzött gondolataiddal, kedves személyiségeddel.

Köszönjük a Jóistennek, hogy velünk voltál.
Isten Veled!