Tisztelt Gyászoló család! Tisztelt Búcsúzók!
Nehéz szívvel osztozunk a család gyászában valamennyien, akik itt vagyunk. Amikor elveszítünk valakit, belénk költözik egy érzés, nem maradtunk-e adósai Barátunknak, Családtagunknak. Nem mulasztottunk-e el egy kézfogást, egy biztató szempillantást, indokolt elismerést.
Így van ez most is amikor szívünkhöz közel álló embert, képviselõtársunkat, Ágics Pétert veszítettük el.

Tisztelt Gyászoló család!
Kedves Peti!

Olyan baráttól búcsúzom, akire 25 éven keresztül számíthattam. Nehéz közéleti szerepet vállaltál, amikor a 90-es években a szövetkezeti kiválásnál, s a tököli földek visszaszerzésénél segítettél.
Tökölt különlegesnek tartottad és örömmel jöttél a hívásomra 25 éve, hogy együtt még különlegesebbé tegyük.

Szeretted a jó emberekrõl szóló gondolatot, miszerint:
• Vannak jó emberek, akik harcolnak
• Vannak jó emberek, akik segítik a harcot
• És vannak jó emberek, akik élik az életüket.

Jó emberként jöttél, segítettél és harcossá váltál. Nehéz és küzdelmes sors volt a Tiéd. Már gyermekként is láttad, hogy a Föld a sorsotok, s tudjuk, ha földet mûvelsz, sorsod csak nehéz lehet. De Te ezt nem így élted meg. Ismert a történet rólatok, hogy 7. osztályosként 13-14 évesen éjjel egykor elemlámpa mellett, rozsdás kulccsal javítottátok valamelyik ósdi gépet a határban. Fütyörészve!

Modern telepesként mûvelésbe fogtátok a határt, és testvéreddel világszínvonalú tehenészetet hoztatok létre. Emellett vállaltad a képviselõséget, ami a mi felfogásunkban, s a Tiedben is bizalmon alapuló SZOLGÁLAT. Ahogy mondtad lehetõség arra, hogy nagy dolgokat tegyünk, mert a nekünk rendelt idõkben mi írjuk Tököl történelmét. Boldog és büszke voltál a modern városközpontra, az új uszodára, bölcsõdére, óvodára, s a rendezvényekre. Különösen a Lovasversenyre és a házgazdaként szervezett nyári Horvát estre. A Prekováccal megélt hazai és külföldi zenei programokra. A Gazdakör és a Gazdák, Vadászok összefogására, a polgárõr tevékenységedre.

Sosem mások ellen küzdöttél, hanem azokért, akik mögöttünk vannak, akik bíznak bennünk és csodálkoztál, hogy vannak, akik ezt az õszinte gondolkodást nem értik.

Bármibe fogtál, mindenbõl derû, fegyelem, hit és a hozzáértés magabiztossága áradt.

Tudtad, hogy tököliként csak a kultúránk-lelkiségünk tart meg bennünket.
Azt is tudtad, hogy ez kötelezettségekkel jár, de ez nem nyomasztott. Örömmel szerveztél rendezvényeket,
• a Prekováccal, a tamburás gyerekekkel,
• a Horvát önkormányzattal,
• s a Gazdák, vadászok, lovasok közösségében.

És örömmel vállaltad a képviselõi munkával járó felelõsséget, olykor támadásokat is.

Megfontolt voltál és alapos. Nagy célokkal, amelyekrõl sokat beszélgettünk. A családról, hagyományokról, a tököli lelkiségrõl. Amikor errõl kérdeztél könnyû volt válaszolnom. A tököli szellemiség az, ahogy az Ágics család, s szerencsére még jó néhány, más család él.

A szeretet, amit szüleitek s testvérként egymás iránt éreztek, mutattok. Ahogyan annak idején gyerekként Ti, és most a Ti gyerekeitek is kiteljesednek munkában, hagyományõrzésben, közéletiségben. Büszke vallásos tököli, magyar és rác voltál és még büszkébb családapa.

Kedves Péter!
Irigylésre méltó teljes élet volt a Tiéd, mert bármibe kezdtél, bármit vállaltál, abba százszázalékosan beletetted magad. Érzelmesen, szenvedélyesen, derûsen, fegyelmezetten, hozzáértõen. Úgy amilyen voltál, s amilyennek valamennyien megõrzünk.

Örülök, hogy velünk voltál.

Hálásak vagyunk, hogy velünk, az összefogásban találtad meg a helyed.

Olyan élet van mögötted, amely a család, a szélesebb közösség érdekében végzett áldozatos munka, a Tökölért érzett felelõsségtudat és a keresztény – nemzeti értékrend jegyében telt.

Fiaidban és munkádban is kiteljesedett, büszke ember voltál.

Szerettél nagy dolgokban részt venni. A föld és Tököl szeretete végig kísérte életedet.

Jó barátot és fontos embert veszítettünk, s mert komoly feladataink vannak hisszük, hogy a jövõben is itt állsz majd mellettünk, bennünk megõrzött gondolataiddal, kedves személyiségeddel.

Köszönjük a Jóistennek, hogy velünk voltál.
Isten Veled!