Részlet a Nemzeti Sport tudósításából
Az NB I-es bajnoki címvédõ Ferencváros 7–0-ra nyert a Pest megyei 1. osztály 14. helyén álló Tököl otthonában a labdarúgó Magyar Kupa fõtáblájának 4. fordulójában.

MAGYAR KUPA
4. FORDULÓ
VSK Tököl (megyei I.)–Ferencvárosi TC 0–7 (0–6)
Tököl, 2000 nézõ. 
Vezette: Nazsa Tamás (Horváth Zoltán, Medovarszki János)

Tököl: Szabó Zs. (Koman, 52.) – Pap B., Árkocsevics, Bödõ, Kulcsár O. – Csajági (Pray, 52.), Barizs, Bányai, Galambos (Sipos, 81.) – Kulcsár R. (Marlyin, 81.), Nagy-Jáger (Fazekas Á., 69.). Vezetõedzõ: Mészáros Attila

Ferencváros: Bogdán – Besic (Csontos, a szünetben), S. Mmaee, Kovacevic (Szánthó, a szünetben), Cabraja – Somália, Loncar – Zubkov (Gavrics, a szünetben), Zachariassen, Marin (Vécsei, 62.) – Uzuni (Mak, 62.). Vezetõedzõ:  Peter Stöger
Gólszerzõ: Zubkov (0–1) a 12., Uzuni (0–2 – 11-esbõl) a 15., Uzuni (0–3 – 11-esbõl) a 19., Zachariassen (0–4) a 26., Zubkov (0–5) a 42., Zachariassen (0–6) a 45., Mak (0–7) a 83. percben

ÖSSZEFOGLALÓ
Hatalmas lelkesedéssel készült a Pest megyei elsõ osztályban szereplõ Tököl a Ferencváros vendégjátékára. A sporttelephez érve érezni lehetett, minden a szerdai Magyar Kupa-találkozóról körül forog: a gimnazista önkéntesek ott segítettek, ahol csak tudtak, a büfések szinte megállás nélkül csapolták a sört, a rendezõk útba igazítottak. A klub igyekezett megadni a módját, szurkolói sálakkal és pólókkal készült, amelyeket tököli és ferencvárosi címerrel láttak el – sokan éltek a vásárlás lehetõségével, úgyhogy szép számú relikviát értékesített az egyesület. A házigazda szervezésbõl jelesre vizsgázott, amennyire lehetett, a pályát is igyekezett a lehetõ legjobb állapotba hozni, ám e tekintetben csak mérsékelt siker övezte az erõfeszítéseket.
Nemcsak a városból, Csepel-szigetrõl is érkeztek a környékbéli futballkedvelõk, hogy a napsütéses idõben – ugyanakkor a legkevésbé sem szurkolóbarát idõpontban – megnézzék a Ferencvárost: Szigetszentmiklósról, Halásztelekrõl, Szigethalomról, Ráckevérõl és Makádról is jöttek a drukkerek, és feltûnõ volt, hogy az õszi szünet beköszöntével milyen sok család választotta programul a meccset. Hiába, a rekordbajnok 2007. október 27-én, tehát napra pontosan tizennégy évvel ezelõtt vendégszerepelt legutóbb a városban, akkor Brettschneider László duplájával, valamint Lipcsei Péter és Horváth Péter góljával 4–0-ra nyert.
Persze nem mindenki a zöld-fehérek miatt váltott belépõt, a hazaiak rengeteg rokona, barátja ment ki a legjobb tizenhat közé jutásért vívott összecsapásra. Volt, aki nem csupán szurkolói pólóban feszített, hanem molinót is kihelyezett a kerítésre: „Szabó Zsombi, add ide a mezed!” – szólt a felirat, amelyet, mint kiderült, a tököli kapus barátja készített, s az édesapa helyezett ki. Az amúgy Ferencváros-szurkoló család és barátai ezen a szerdán félretették a klubszínek iránti érzelmeket, és a tököli kapusért szorítottak.
Ami különös volt, hogy a ferencvárosi kezdõcsapatban Bogdán Ádám révén egyetlen magyar játékost köszönthettek a nézõk, ellenben a hazai stílusért rajongók az elsõ, labdarúgásra emlékeztetõ momentumot a hazaiak 21 éves tehetségétõl, Nagy-Jáger Dávidtól láthatták, aki a jobb szélen becsapta a marokkói válogatott Samy Mmaeét: kiosztott neki egy magyaros kötényt. Percekkel késõbb aztán vezetést szerzett a Fradi, Olekszandr Zubkov átvétel után lõtt gólt 11 méterrõl, majd az albán közönségkedvenc, Myrto Uzuni  momentumai következtek: öt percen belül kétszer buktatták a tizenhatoson belül, s mindkét tizenegyesnél a kapu jobb oldalába lõtte a labdát, Szabó Zsombor hiába érezte az irányt.
„Ennek csúnya vége lesz...” – sóhajtott nagyot egy sokat megélt nézõ. Bizony ráérzett, kissé mintha megzuhant volna a hazai csapat. Ugyanakkor idõnként a vendégek is szenvedtek – leginkább a pálya miatt. Mulatságos volt, amint az Angliát megjáró Muhamed Besic, aki egy-két éve még álomszerû gyepen rúgta a labdát, a tököli centeren nem tudott megbirkózni a göröngyös talajjal; a hazai szurkolók legnagyobb örömére elõfordult, hogy azután vesztett labdát, hogy rálépett, s elpattant tõle. De nem ez volt Samy Mmaee legjobb meccse sem a Ferencvárosban. Csajági Lajos futotta le a jobb szélen, s bár nem lett helyzet az elvesztett párharcból (a labdát Bogdán Ádám könnyûszerrel lehúzta), nem festett jól, hogy egy amatõr futballista így túljárt az eszén. Adnan Kovacevic sem emlékszik majd szívesen vissza Nagy-Jáger Dávid megmozdulására – a laza bokájú tököli támadó neki is adott kötényt. A félidõ második felében azonban átszakadt a gát, a mindaddig kissé önbizalom nélkül futballozó, visszafogottan teljesítõ Kristoffer Zachariassen megszerezte elsõ, majd második gólját is a Fradiban – a csapat szurkolói csak bízhatnak benne, hogy a sikerélmény révén visszatalál rosenborgi önmagához. A két találat között Olekszandr Zubkov is gólt lõtt, így hatgólos különbséggel vonulhattak pihenõre a felek.
Peter Stöger a rotálás jegyében három helyen is változtatott a csapatán, majd jó negyedóra elteltével kihasználta maradék cserelehetõségét is: a legjobbak nem játszották végig az összecsapást, Zubkov, Uzuni és Marko Marin is kapott némi pihenõt. A fordulás után visszavett a lendületbõl a vendégegyüttes, s ha alkalomadtán helyzetbe került, a csereként beálló Koman Konstantin bravúrral hárított – még mielõtt lecserélték volna Uzunit, az albán ziccerénél óriásit védett. Mivel a tempó nem volt egetrengetõ, a hazaiak nem fulladtak ki.
„Elfáradtak a fradisták” – konstatálták a hazai nézõk. Hogy ezért vagy sem, a második játékrészen inkább már csak túl akartak lenni a ferencvárosiak, hiányzott az elsõben látott akaraterõ a csapatból. Ezt persze a tököliek aligha bánták, s bár a hajrában Róbert Mak bevette a kapujukat, majd a hosszabbításban Sipos Roland elpuskázta a hazaiak egyetlen ziccerét (Bogdán Ádámba lõtte a labdát), a nagy különbségû vereség ellenére büszkén, vastaps közepette vonulhattak le a pályáról: a második félidõben majdnem negyven percig féken tartották a magyar futball legerõsebb, Európa-ligában szereplõ együttesét. 0–7