Részlet a Nemzeti Sport tudósításából
Az NB I-es bajnoki címvédő Ferencváros 7–0-ra nyert a Pest megyei 1. osztály 14. helyén álló Tököl otthonában a labdarúgó Magyar Kupa főtáblájának 4. fordulójában.

MAGYAR KUPA
4. FORDULÓ
VSK Tököl (megyei I.)–Ferencvárosi TC 0–7 (0–6)
Tököl, 2000 néző. 
Vezette: Nazsa Tamás (Horváth Zoltán, Medovarszki János)

Tököl: Szabó Zs. (Koman, 52.) – Pap B., Árkocsevics, Bödő, Kulcsár O. – Csajági (Pray, 52.), Barizs, Bányai, Galambos (Sipos, 81.) – Kulcsár R. (Marlyin, 81.), Nagy-Jáger (Fazekas Á., 69.). Vezetőedző: Mészáros Attila

Ferencváros: Bogdán – Besic (Csontos, a szünetben), S. Mmaee, Kovacevic (Szánthó, a szünetben), Cabraja – Somália, Loncar – Zubkov (Gavrics, a szünetben), Zachariassen, Marin (Vécsei, 62.) – Uzuni (Mak, 62.). Vezetőedző:  Peter Stöger
Gólszerző: Zubkov (0–1) a 12., Uzuni (0–2 – 11-esből) a 15., Uzuni (0–3 – 11-esből) a 19., Zachariassen (0–4) a 26., Zubkov (0–5) a 42., Zachariassen (0–6) a 45., Mak (0–7) a 83. percben

ÖSSZEFOGLALÓ
Hatalmas lelkesedéssel készült a Pest megyei első osztályban szereplő Tököl a Ferencváros vendégjátékára. A sporttelephez érve érezni lehetett, minden a szerdai Magyar Kupa-találkozóról körül forog: a gimnazista önkéntesek ott segítettek, ahol csak tudtak, a büfések szinte megállás nélkül csapolták a sört, a rendezők útba igazítottak. A klub igyekezett megadni a módját, szurkolói sálakkal és pólókkal készült, amelyeket tököli és ferencvárosi címerrel láttak el – sokan éltek a vásárlás lehetőségével, úgyhogy szép számú relikviát értékesített az egyesület. A házigazda szervezésből jelesre vizsgázott, amennyire lehetett, a pályát is igyekezett a lehető legjobb állapotba hozni, ám e tekintetben csak mérsékelt siker övezte az erőfeszítéseket.
Nemcsak a városból, Csepel-szigetről is érkeztek a környékbéli futballkedvelők, hogy a napsütéses időben – ugyanakkor a legkevésbé sem szurkolóbarát időpontban – megnézzék a Ferencvárost: Szigetszentmiklósról, Halásztelekről, Szigethalomról, Ráckevéről és Makádról is jöttek a drukkerek, és feltűnő volt, hogy az őszi szünet beköszöntével milyen sok család választotta programul a meccset. Hiába, a rekordbajnok 2007. október 27-én, tehát napra pontosan tizennégy évvel ezelőtt vendégszerepelt legutóbb a városban, akkor Brettschneider László duplájával, valamint Lipcsei Péter és Horváth Péter góljával 4–0-ra nyert.
Persze nem mindenki a zöld-fehérek miatt váltott belépőt, a hazaiak rengeteg rokona, barátja ment ki a legjobb tizenhat közé jutásért vívott összecsapásra. Volt, aki nem csupán szurkolói pólóban feszített, hanem molinót is kihelyezett a kerítésre: „Szabó Zsombi, add ide a mezed!” – szólt a felirat, amelyet, mint kiderült, a tököli kapus barátja készített, s az édesapa helyezett ki. Az amúgy Ferencváros-szurkoló család és barátai ezen a szerdán félretették a klubszínek iránti érzelmeket, és a tököli kapusért szorítottak.
Ami különös volt, hogy a ferencvárosi kezdőcsapatban Bogdán Ádám révén egyetlen magyar játékost köszönthettek a nézők, ellenben a hazai stílusért rajongók az első, labdarúgásra emlékeztető momentumot a hazaiak 21 éves tehetségétől, Nagy-Jáger Dávidtól láthatták, aki a jobb szélen becsapta a marokkói válogatott Samy Mmaeét: kiosztott neki egy magyaros kötényt. Percekkel később aztán vezetést szerzett a Fradi, Olekszandr Zubkov átvétel után lőtt gólt 11 méterről, majd az albán közönségkedvenc, Myrto Uzuni  momentumai következtek: öt percen belül kétszer buktatták a tizenhatoson belül, s mindkét tizenegyesnél a kapu jobb oldalába lőtte a labdát, Szabó Zsombor hiába érezte az irányt.
„Ennek csúnya vége lesz...” – sóhajtott nagyot egy sokat megélt néző. Bizony ráérzett, kissé mintha megzuhant volna a hazai csapat. Ugyanakkor időnként a vendégek is szenvedtek – leginkább a pálya miatt. Mulatságos volt, amint az Angliát megjáró Muhamed Besic, aki egy-két éve még álomszerű gyepen rúgta a labdát, a tököli centeren nem tudott megbirkózni a göröngyös talajjal; a hazai szurkolók legnagyobb örömére előfordult, hogy azután vesztett labdát, hogy rálépett, s elpattant tőle. De nem ez volt Samy Mmaee legjobb meccse sem a Ferencvárosban. Csajági Lajos futotta le a jobb szélen, s bár nem lett helyzet az elvesztett párharcból (a labdát Bogdán Ádám könnyűszerrel lehúzta), nem festett jól, hogy egy amatőr futballista így túljárt az eszén. Adnan Kovacevic sem emlékszik majd szívesen vissza Nagy-Jáger Dávid megmozdulására – a laza bokájú tököli támadó neki is adott kötényt. A félidő második felében azonban átszakadt a gát, a mindaddig kissé önbizalom nélkül futballozó, visszafogottan teljesítő Kristoffer Zachariassen megszerezte első, majd második gólját is a Fradiban – a csapat szurkolói csak bízhatnak benne, hogy a sikerélmény révén visszatalál rosenborgi önmagához. A két találat között Olekszandr Zubkov is gólt lőtt, így hatgólos különbséggel vonulhattak pihenőre a felek.
Peter Stöger a rotálás jegyében három helyen is változtatott a csapatán, majd jó negyedóra elteltével kihasználta maradék cserelehetőségét is: a legjobbak nem játszották végig az összecsapást, Zubkov, Uzuni és Marko Marin is kapott némi pihenőt. A fordulás után visszavett a lendületből a vendégegyüttes, s ha alkalomadtán helyzetbe került, a csereként beálló Koman Konstantin bravúrral hárított – még mielőtt lecserélték volna Uzunit, az albán ziccerénél óriásit védett. Mivel a tempó nem volt egetrengető, a hazaiak nem fulladtak ki.
„Elfáradtak a fradisták” – konstatálták a hazai nézők. Hogy ezért vagy sem, a második játékrészen inkább már csak túl akartak lenni a ferencvárosiak, hiányzott az elsőben látott akaraterő a csapatból. Ezt persze a tököliek aligha bánták, s bár a hajrában Róbert Mak bevette a kapujukat, majd a hosszabbításban Sipos Roland elpuskázta a hazaiak egyetlen ziccerét (Bogdán Ádámba lőtte a labdát), a nagy különbségű vereség ellenére büszkén, vastaps közepette vonulhattak le a pályáról: a második félidőben majdnem negyven percig féken tartották a magyar futball legerősebb, Európa-ligában szereplő együttesét. 0–7