1956. Tököl
A tiszta forradalom

Hruscsov 1953-as bejelentései, a sztálini gyilkosságok nyilvánosságra kerülése megdöbbentette az embereket. A Rajk újra temetés ezt még fokozta. A kommunisták mártírként temették el azokat a kommunistákat, akiket õk öltek meg. Ezt megismételték 1989-ben is. Azt, hogy mi történt a hétköznapi emberekkel már mindenki tudta, hiszen tõlük vették el földjeiket, üzleteiket. Õk voltak azok, akik félelmükben nem beszéltek a málenkij robot és Recsk borzalmairól. Azok, akiket a sváb kitelepítéssel, kulák listákkal raboltak meg. Azok, akiknek idegeneket raktak az otthonaikba, s akiket beszolgáltatásokkal szorongattak. A legelvetemültebb kommunisták a szorgalmas gazdálkodók megfélemlítésével, meglopásával, padlás lesöpréssel bizonyították hûségüket a pártnak.

56 októberében Tökölön is voltak olyanok, akik azt érezték, valaminek változnia kell. Elegük van a félelembõl, megalázásokból. Volt bátorságuk vállalni magukat, sõt vállalni a többiek, a hallgatag többség képviseletét. A kommunisták féltek, elbújtak a számonkérés elõl, õk pedig a tököli történelem hõseivé váltak. Fellázadtak aki harcolni akart Pestre ment, Corvin közi szabadságharcos lett. Istvánov Gergely, Kokics György, Szilágyi István, Plausin került az Üllõi úti harcok kellõs közepébe. A többiek itthon tartották fel a rendet, a Csepel Autógyártól Makai Tibor által szerzett teherautókkal a gyógyszert Bécsbõl, az élelmiszert vidékrõl Budapestre a felkelõknek. Visszatekintve is csodálatosnak látjuk ezeket a napokat legyenek ezek a földmûves, a kovács, a gyári munkás, az Erdélybõl Tökölre került bognár, amit a pesti srácok. Amikor október végén évente visszatekintünk õket látjuk és büszkék vagyunk. Jó érzés, hogy mi is hozzájuk tartozunk. Õk, ez a Tököl a mi példánk.

A Rákosi korszakban Tökölön egy egész falu volt megalázva, kifosztva. Az emberek természetesen szabadon, normálisan akartak élni itt is. A forradalom hírei, az október 23-i budapesti események csak 25-én jutottak el a faluba.

Az egyszerû emberek fölbátorodtak, a fiatal gazdaemberek, ahogy most mondják a parasztpolgárság legjobbjai összefogtak, s átvették az irányítást a Tanácsházán. A helyi forradalom eseményeibõl most csupán a koszorúzás helyszínének, a Csillagdöntés szobornak a történetét ismertetjük.

A tököli forradalmi lázban a kommunisták szétszéledtek, elbújtak. A leghírhedtebb egykori tanácselnököt, pártitkárt mégis elfogta egy korábban általa megalázott szigethalmi származású férfi. Lovaskocsija után kötve körbe hordta a gazdáknál, verjék le rajta sérelmeiket. Senki nem bántotta! Elindultak vele Szigethalom felé, s ki tudja mi lett volna az indulatos végkifejlett.

A Szentmiklósi úton a tököli Nemzeti Bizottság tagjai kiszabadították, s útjára engedték a népharagtól beijedt kommunista vezért.
Kudó Simon, Gergics Antal, Gergics Flórián, Gergics József, Cseperkáló István és Dr. Marlyin János nemcsak az õ életét mentette meg, Tökölön senkinek nem esett bántódása a forradalom napjaiban.

A történet végzõdhetne happy enddel is, úgy, hogy a forradalom leverése után az áldozat kiáll megmentõi mellett és fölmenteti õket a bíróságon a forradalmi szervezkedés vádja alól. Nem így történt! A helyi események résztvevõit a tököli MSZMP (Magyar Szocialista Munkás Párt) vagyis a megmentett párttitkár és pártja jelentette fel a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedésért.
Dr. Marlyin János 6 évet ült. A többiek kettõtõl négy és fél évig terjedõ felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. Jónéhányuknak külföldre kellett menekülniük a halálbüntetés veszélye elõl. Láthatjuk a hála nem kommunista kategória. A mi hálánk a tököli értékek megõrzéséért, az emberséges forradalmi kiállásért viszont megjelenik Szórádi Zsigmond alkotásában.
Elismerés a hõsöknek!

Hoffman Pál polgármester      Gergics Illés alpolgármester