Hoffman Pál polgármster adventi köszöntője

A keresztény hagyományban Advent a Karácsonyt megelőző négy hét – a megszentelt várakozás időszaka.
Ehhez mély vallási tartalom kapcsolódik.
Az Advent elnevezés a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik.
Ez az időszak a katolikus egyházi év első része, a kereszténység legörömtelibb ünnepének előkészülete.
A négy vasárnap a középkor óta a Megváltó négy eljövetelét szimbolizálja.
A katolikus tanítás szerint:
Jézus Krisztus először a megtestesülésben, a karácsonyi születésben jön el.
Másodszor a kegyelemben.
Harmadszor a halálunkban.
Negyedszer pedig az utolsó ítéletben.

Az adventi időszak legfőbb üzenete, hogy nekünk keresztényeknek egész földi életünkben várni kell a találkozásokra, s készülni kell ezekre.
Advent a készülés, így év végén a számvetés időszaka is.
Előjönnek régi emlékek a hajnali rorátékról, ministrálásokról, betlehemezésekről, misztérium játékokról. A kemény telekről, szüleinkről, s a gyerekkori karácsonyokról.
A karácsonyi misék semmihez sem hasonlítható hangulata, a csodavárás, elhoz bennünket a mába:
amikor ismét bátorság megvallani a hitünket, kiállni az adventi koszorúhoz.
Mert ahogy a napokban olvastam, „állnak még a templomok, de fogy a hit.”
A karácsony évszázadok óta meghittséget és reményt hoz. Eltörölni még a kommunisták sem merték, csak áthangoltak, megnehezítették az ünnep méltóságának megteremtését.

Szenteste napján délutánig dolgoztatták az embereket, az anyáknak alig maradt idejük a sütésre, főzésre, az apák kapkodva állították a karácsonyfát.
Ma megdöbbenve olvassuk, hogy visszatérnek ezek az idők, csak most nyugatról. Karácsony helyett tél ünnepet kellene mondanunk, s a karácsonyi kereszteket is elűznék az intézményekről, közterületekről.
Az eltörlés kultúrájával szembesülve bevillan apám, valamint Fechtl Ilonka és Bori néni emlékezése, malenkij robotos fogságbeli története:
Novi Dombászban 40 fokos hidegben, kenyérbélből gyúrt kereszt mellett imádkoztak, énekeltek karácsonykor.

Az elmúlt év során Tökölön több kivételes jubileumot ünnepeltünk. Az 1200-1300-as évekről Szent Erzsébet koráról, Mátyás király évtizedeiről, 1700-ról, Tököl újratelepítésének időszakáról, Mária Terézia koráról elmondható, hogy az akkori tököliek életének is meghatározó része volt a hit.
Az emlékezés régi időkre mutatja, hogy nekünk TÖKÖL tér és idő.
Napjainkban ismét történelmünk sikeres éveit éljük, s tudjuk ez csak azért alakulhatott így, mert a Jóisten áldása volt rajtunk, munkánkon.
Miközben szétesőnek látszik a világ körülöttünk, bennünk megvan a bizonyosság, hogy nemcsak magunkra számíthatunk. Van, aki segít levenni a terhet a vállunkról.

Az adventi készülődéskor várom, várjuk Jézus születését, de én személy szerint várom Szent Pió atya Magyarországról szóló jövendölésének beteljesülését is.

“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni.
Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük.
Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.
Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.”

A Jóisten áldását kérem mindannyiunkra!