Kereszttel a vörös csillag ellen

Mottó: „a lélek csak akkor nyugszik meg a túlvilágon, ha akad a földön, aki az élete igazságát kimondja.”
Több, mint harminc éve, hogy független, szabad Magyarországon élünk. Ám azt látjuk, hogy a múltat nem tudjuk magunk mögött hagyni. Vannak, akik éreztetik velünk, hogy szerintük 56 ma is ellenforradalom. A malenkij robot az államosítás, a kuláklistázás, TSZ-be verés, mások otthonának elrablása nosztalgikus emlék. A kommunizmus erőszakos vallás ellenessége, s az „idejét múlt” kereszténység elleni fellépés indokolt volt, s mai is az.
Az idősebbek között élnek még áldozatok, s a leszármazottaik ma is megélik családjaik hátrányait. Felnőtt azonban egy teljes generáció, akik csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből tudhatják meg, hogy milyen volt a listákat összeállító, tököli ismerőseit az oroszok kezére adó tanácsi vezetés, az 1956-os hősöket börtönbe juttató helyi szocialista párt, az MSZMP. Sokan vannak, akiknek ez semmit nem jelent.
Az ünnepek, emléknapok azonban azért vannak, hogy valamiről, valakikről, ami fontos ma is számunkra megemlékezzünk. Az Orbán-kormány 2000-ben fogadta el a Kommunista diktatúra áldozatainak emléknapját. Rendezvényeken, iskolákban figyelmeztető jelként emlékeztetnek a diktatúrára.
Mi a Képviselő-testületi ülésen emlékeztünk és emlékeztettünk, mert nem hagyhatjuk, hogy generációról-generációra feledésbe merüljenek a borzalmak, amelyek megismétlődése tököli családok százai számára jelentenének ismét katasztrófát.

Illusztrációk:
1. Jegyzőkönyv az 1952. december 11-i kuláklista felülvizsgálatról
2. Kuláklistára kerülési okok
3. Zsurzsucz István tököli lakos Csepel Autógyári megszégyenítése. A nyakába akasztott tábla szövege: „Zsurzsucz István a hajtóműgyár dolgozói kollektívájába befurakodott …………. tervünket szabotáló kulákcsemete. Ki innen a söpredékkel!