Egy székely család – Új hazában, Tököl városában

A második világháború szörnyű megpróbáltatásai olyan emberi, családi sorsokat produkált, ami évtizedekkel később szinte csodával határos változásokat eredményezett a családok életében. Túlzás nélkül, ilyennek lehet minősíteni a kerékgyártó mester Máthé Ferenc és családjának történetét, akiket a teljes kilátástalanság arra kényszerített, hogy – néhány családdal együtt – szülőföldjüket Csíkrákost otthagyva hat gyermekkel együtt, az 1941-es első bécsi döntés után, visszanyerve magyarságukat nekivágjanak a vakvilágnak és keressenek megélhetést a régi-új hazában Magyarországon, ami reményt jelent számukra a továbbélésre. A meglévő szerény kis vagyonukat, értékeiket bevagonírozták és előzetes tájékozódás után így jutottak el Kabáig, ahol tudtak venni egy kis házat, hogy a család új életet kezdhessen. Sajnos az élet úgy hozta, hogy édesapjukat korán elvesztették, ami mély nyomokat hagyott a család életében.
Ettől kezdve az idők folyamán a család csaknem minden tagja az ország más-más településein keresett magának új, jobb, kedvezőbb életfeltételeket, de legtöbben Tökölre költöztek. Egyedül a kis Orsikának alakult úgy a helyzete, hogy Kabán maradt, mert a szép, csinos szőke kis székely leány Sándor öcsémmel házasságot kötött.
Házasságukból Orsikának tíz gyermeke született, de ennek ellenére házasságuk nem volt probléma mentes. Orsika, látva a tarthatatlan helyzetet úgy döntött, hogy hat gyermekével – akik Kabán születtek és gyermek éveiket itt töltötték és hetedikkel terhesen
– 1963-ban, épp 50 évvel ezelőtt Édesanyja Máthé Ferencné és testvérei után Tökölre költözött. A kis Petőfi utcai ház a jelentősen megnövekedő család számára nagyon szűkösnek bizonyult, ezért a kis 11 éves Irénke írt egy levelet a „Miska bácsi leveles ládája” című rádióműsornak melynek hatására a Határ úton, a falu szélén üresen álló elhagyott kis tanyát, a Tanács kiutalta a család számára. Így kezdődött a Szabó család önálló tököli élete. Nem sokkal később Sándor öcsém is családja után ment és megtörtént a család újraegyesítése, majd még újabb gyermekük született. Körülményeik azonban lassan javultak, újabb és újabb megpróbáltatások jöttek, nagyfiukat egy súlyos betegség következtében elveszítették és Sándor öcsém 1978-ban bekövetkezett halála után Orsika
kilenc élő gyermekkel egyedül maradt.

Szavakkal alig kifejezhető keserves évek következtek. Mindenben
egyedül magára volt utalva, de Orsika az maradt, aki volt. A küzdeni tudó kemény székely, aki felelősséggel legyőzött minden leküzdhetetlennek látszó akadályt és nehézséget, ami a kilenc gyermek egyedüli felnevelését, ellátását jelentette, amire alig lehet szavakat találni. A hosszú éveken át végzett emberfeletti szorgalommal
és sok-sok nélkülözéssel járó munkája meghozta az eredményét. Ma már 15 unokája és 11 dédunokája van és harmonikus, rendezett családi viszonyok között él.
Tököl és környezetének fejlődése, a gyerekek szorgalma megteremtette annak feltételeit, hogy az 52 fős létszámú család valamennyi tagja megállja helyét az életben . Mindenkinek szakmája, megélhetése, szép családja, felépített háza van, rendezett körülmények között élnek amiben meghatározó szerepre van édesanyjuk példaértékű életvitelének. A legidősebb fiuk – Ferenc – rendőr lett és szorgalma, tehetsége révén vezérőrnagyi ranggal a Köztársasági Őrezred parancsnokaként vonult nyugállományba. A viszontagságos és a nehezen elviselhető idők elmúltával, visszatérnek a gyermekkor, a szülőföld kitörölhetetlen emlékei. Ezért a család úgy döntött, hogy Édesanyjuk 85. születésnapjának alkalmából felkeresik Erdélyt, a Mama szülőföldjét, Csíkrákost ahonnan 70 évvel ezelőtt elindultak Magyarországra.
Egy busszal és több mint harminc fővel 2013. július 16-án egyhetes székelyföldi kirándulást tervezve a régi kis székelyfalut felkeresték, meglátogatták a még élő rokonokat, gyerekkori barátokat és emlékeket. A program kiváló, a találkozás méltó volt, a nosztalgia beborította a kis falut, mint kaszáló a Hargitát. A 85 éves nagymamának az egykori 15 éves kislány töredezett emlékeivel való találkozása leihatatlan érzelmeket korbácsolt fel .A kirándulás megszervezése, gyermekeinek a nagymama iránt érzett szeretetének
kiváló megnyilvánulása volt . A hét évtized utáni ölelés örömkönnyei nyugalmat és boldogságot árasztottak a megszenvedett nehéz évek után.. Az egyhetes kirándulás alatt lehetőség volt arra is, hogy a Székelyföld
nevezetességeit – a Gyilkos tó, a Békás szoros, fürdés a Medve tóban, a Parajdi sóbánya, Segesvár, Székelyudvarhely és a gyönyörű erdélyi panoráma a Hargita szépségeit – megismerhessék . A találkozások, a hosszan tartó beszélgetések emlékezetessé tették a rég nem látott családtagok megismerését, a székely emberek nehéz helyzetének, körülményeinek átérzését. Vasárnap pedig részt vettek a szülőfaluban Csíkrákoson tartott istentiszteleten, ahol a nagymamával együtt a falu lelkipásztora megható, meleg szavakkal emlékezett meg a régen történt nem mindennapi eseményről. Így érkezett el a búcsúzás ideje, amelynek szívszorító, felejthetetlen
élményét nem lehet írásba foglalni. A látnivalóban, emlékekben, érzelmekben gazdag kirándulás, a találkozók utolsónak tűnő kikerülhetetlen érzése, a tehetetlen belenyugvás úgy múlik el mint maga az élet.
A családi kirándulás maradandó élménye, a székely emberek testvéri szeretete, Erdély szépségének látványa meghatározó lehet egész életre szólóan.

Budapest 2013 szeptember

Szabó Miklós dr.
Kabáról elszármazott nyugdíjas